A szülés

2012.04.19. Hajnal 03:30

Iszonyúan fáradt vagyok, főként a kórháztól. De erről majd később.
Le akarom írni Léna születését mielőtt kiesnek a részletek.
Most jólakottan szuszog a bölcsőben. Imádom. Hát itt van velünk, még mindig nem hiszem el.helyesírási hibákat, egyéb helytelenségeket kéretik figyelmen kívül hagyni. Remélem érthető lesz visszaolvasni nincs erőm.
Egy csomó mindent terveztem szombatra, vásárlást, csavargást....főként úgy hogy semmi előjele nem volt a szülésnek.
Talán annyi, hogy pénteken  éjjel, a kanapé és a tévé közötti távolságon, ami másfél méter, 3x kellett megállnom és kapaszkodnom amiben csak tudtam olyan nyomást éreztem lefelé.Mondtam  is a Lénának, ez baromi szar anyának,  hagyd abba lécci.......
Abbahagyta. Csak betette a kis buksiját a szülőcsatornába.
"Reggel" 11 óra körül felkeltem pisilni, valami meleg kifolyt akor belőlem és foltot hagyott a lepedőn,  na gondoltam, nesze Virág, már ágyba vizelsz!
De ez a folt megszáradt és nem maradt nyoma.
Lehet hogy a magzatvíz? Kicsit megrémültem és határozottan idegesített az ébredező család...összeszedtem magam... odamentem a már szabadidő  ruhában netező, kávézó Istihez és mondtam neki ( nem tudom hány óra lehetett....)
-Te, lehet szivárog a magzatvíz....
Semmi reakció nem jött apucitól. Na ez volt a szülés első jele, mert amikor a Lilinél is komolyra fordultak a dolgok, akkor is lefagyott az Isti egy pillanatra.
Aztán nem emlékszem, mit mondott, vagy csinált. Megkértem ugorjon el a Müllerbe, hozzon egy bizonyos fajta betétet, mert ahhoz van ph tesztcsík és ki tudjuk majd mutatni, hogy ez a magzatvíz-e.
Adtam  neki egy  üres betét csomagolást mintának, hogy biztosra menjünk, meg megmutattam neki hol kell kimenni a lakásból. Most ő pánikolt.
Mondtam neki, relax, a kórházba is neki kell bevezetnie.
Sokára jött csak haza, üres ,lapos zacskót keresett a Müller polcain, nem teli betéteset....de megoldotta. :-) De úgy hiszem,ez a reakció is mutatja, azt a csodálatos, felfokozott lelki állapotot, amin átmegy ilyenkor az ember fia.
Nekem csodálatos így látni az Istit.
Szóval megvolt a csík. Vártam egy fél órát hogy mecsináljam.....
Elszíneződött....magzatvíz.....
Bebotorkáltam a hálóba, apa és lánya egyzerre néztek rám, én csak bólintottam.......majd mondtam a Lilinek:
- jön a Tesó, menned kell a nagyihoz.... Csak másodszorra értette meg, és belekerült ő is ebbe a hihetetlen nem tudom leírni milyen állapotba.
Mentem zuhanyozni, hajat mosni..."virágba öltöztetni a lelkemet"...
Megkértem az Istit vigye el a Lilit külön anyósomhoz. Egyedül akartam lenni egy kicsit.
Lickám megölelt, puszit adott a hasamra és a Lénától köszönt el:
- Szia Kistesó, kint találkozunk!
Azért ez adott némi okot a könnyezésre, csak úgy magamban.
Anyut felhívtam, mert megígértem neki és tiszta ideg lettem, hogy ő milyen ideges lett. :-) mondtam nyugi, semmi sem fáj, tuti még haza küldenek, csak ha tényleg víz, jobb ha megmutatjuk a fertőzés veszély miatt. Tényleg úgy gondoltam haza engednek még.
Hamar visszaért az Isti és tök nyugodt  volt, leghiggadt,
- mehetünk? - kérdezte
- nem, még kiteregetek...ha lejár a gép...
Kiteregettem, mentünk.
Útközben bementünk a Mekibe ettünk egy sajtburgert is még.
Na itt kezdődtek némi rendszertelen, nagyon enyhe és rövid valamik.
Három körül értünk a kórházba, a táskákat fel sem vittük, mert én tényleg úgy gondoltam tuti visszafordulunk még.
Csengettünk a szülészeten, jöttek hamar, apa várt a szülészeti váróban, ami a Lili idejében még nem volt. Egy kanapés otthonosnak mondható hely.
Közben nekem felvették az adataimat, adtak hálóinget, nagyon kedvesek voltak és hívták a doktorőt hogy vizsgáljon meg.
A doktornőt, akinél szülni szerettem volna, met ő volt az ügyeletes....
Ez hihetetlen gondoltam, hihetetlen szerencsém van!
Megvizsgált, víz itt nincs mondta.
- Akkor mehetek haza?
-Azt nem, két ujjnyi vagyis négy centi a méhszáj.
Felírt egy NST -t, egy beöntést, mondta várjuk a fájásokat, mert anélkül nem lehet szülni sajnos. Ha nem indulnának, akkor még éjfél előtt burkot repeszt, hogy apukának ne legyen hosszú éjszakája. :-)
14:15-kor kötöttek  a gépre, Léna ment ezerrel, többször lerúgta a papucsot.
15 óra után valamivel megvolt a beöntés ami igenis jól esett, meg zuhanyoztam  is...de még mindig nem fájt, néha röviden feszült.
Ezalatt apa felhozta a cuccokat,dumcsiztunk, nevetgéltünk, fotózott még nagy hassal, néha görcsölgettem. Aztán elkezdtek hosszabbodni, meg erősödni a fájások...Méregettük, sűrűsödtek is. 17:05 kor kapaszkodtam elősször az Isti combjába, hogy ez iszonyúan fáj...
Ő szülésznőnek akart szólni, mondtam felesleges, úgysem tudnak mit csinálni, ez ilyen... Nem hittem hogy két óra múlva túl leszünk  rajta, a Lilivel 13 órát vajúdtam.
Elküldtem cigizni...én pisilni próbáltam, nem ment, nyomta a buksija hugyvezetéket...fájt, görcsölt, feszített a hólyag is. Megakadályozta a babát lejjebb csúszásban.
Sétálni kezdtem, már kapaszkodtam a falba, mondtam a szülésznőnek, na ez már a "soha többé nem szülök" fájás, meg két perces. Nem hittem el, hogy ilyen gyorsan el lehet jutni idáig.Hívta a doktornőt. Visszért az Isti is, Mondtam várjon megvizsgálnak.
Három ujjnyi, vagyis hat centi...burkot repesztünk...
Arra gondoltam, még jobban fog fájni.
Hatkor  értem a szülőszobára, műszak váltás volt, új szülésznő jött, megnézett, mondta átöltöztetik apukát is.
Senki más nem szült ezalatt a győri szülészeten. Ez hihetetlen volt.
Elment az Istiért. Addig kaptam kanült,  feltették a fájás mérőt, meg a szívhang figyelőt. Léna jól volt, a fájásmérő ötvenig is kilengett.
Negyed hét lehetett a burok repesztéskor. Utána nagyon fájt, keztem feladni, pánikolni, hisztizni. A doktornő 18:40 felé ( szemben volt a falon egy nagy falióra ) megvizsgált, mondta elhiszi hogy fáj, 20 perc alatt tágultam négy centit, a mardék  két ujjnyit.
Jöttek a tolófájások, a baba feje meg csak nem ment lejebb, a hugyhójag miatt, aztán egyszercsak mégis megvolt a zutty lefelé, doktornő a kezével segített...hát nem volt fájdalmatlan,mondtam is, mikor bement a gyerek az jobb volt.
Az Isti  közben, simogatott szeretett. Ott volt ezerrel mellettem.
Nagyon fájt feszített minden. Mondtam elég volt, hazamegyünk, segítsenek felállni. Lelkileg voltam rosszul, a legutóbbi ilyen szituáció után nem vittünk haza gyereket. Ordítottam ahogy a torkomon  kifért, pánikoltam, de a szülésznő visszahozott...2 nyomás és meglesz.. Mondta doktornő..az nem sok..bekötötték az oxit, kell az utófájásokhoz  is, meg az utolsó  kettő tolónak is..nyomtam, fájt, aztán nem feszített..megszületett, onnan tudtam hogy az Isti könnyei folytak végig a nyakamon. 19:07-kor  a szülöszőszobai óra szerint, az Isti órája szerint 05-kor. Én az Istinek hiszek.
-Él? - kérdeztem. Erre a kérdésre nem emlékeztem, utólag mondta el a világ legjobb férje. Az én férjem.
Élt, szuszogott a mellkasomon, puha volt, meleg és én nem fogtam fel.
Aztán elvitték , megmérni, a világ legjobb apja, az én férjem követte. Meg hívta a Lilit meg a családot.
Ezalatt megszületett a lepény. Egy nagy meg egy picike.....Léna is ikernek indult valószínűleg.
Aztán a doktornő varrt, lett egy 1,5 cm vágás, muszáj volt, gyorsan jött a
Picúr. Nem fájt, nem bánom. Csak külsö varrat es felszívódó.
Megkatétereztek.
Pisilsz Virág? Kérdezte az Isti. Jót röhögtünk.
Aztán pihentünk hárman, anya, apa meg az újszülött babánk.Senki nem volt a szülészeten, csak a mi idillünk meg pár zavaró telefon hívás.
Kilenc után kitoltak.
Megjött a Lili meg a mamák.
Az Isti először csak a Lilit hozta be. Az volt az életem legszebb pillanata.
Találkoztak a gyerekeim. Bőgtem.
Ezek az öröm könnyek anya?- kérdezte Lili.
Csak bólintani tudtam.
Léna azóta is itt van. Eszik, alszik és boldoggá tesz bennünket.