Csakis határozottan

A közös napok TÖKÉLETESEK voltak.
Meghittek.Apa, anya, Lili, Léna. Meg a  Pedró.
Anyósom szerintem full besértődött, de nem érdekel. A gyereket néztem.
Elegem volt már hogy mások döntenek helyettem. Az utolsó kismamás napokon egyre azon idegeskedtem, hogy meglesz a Léna és itt fognak toporogni. Én ezt nem szeretem. A Lilinél már másnap jött papuccsal, otthoni ruhával....lángost sütött a konyhában...Lili fel lett kapkodva...nem lett napirendünk...bámulták a szopit...aztán lement az újdonság varázsa és én egyedül maradtam. Végiggondoltam a szülés előtt és döntöttem. Az lesz,ami jó a gyereknek, nekem, nekünk.
Teljes nyugalomban és meghittségben pihentem ki a testem lelkem. Mindenki megdicsér milyen jól nézek ki és nagyon jól is érzem magam.
Szerintem a Léna is ettől nyugis. Ma volt a gyerekorvos, ma tíz napos és 3910 gramm!!! Este azért mennek a szelek, nyügike. Tudom, hogy nem lesz mindig minden ilyen rózsaszín, de élvezem amíg az.
Én teljesen helyre jöttem, már elég a tisztasági betét is.
Egyébként most sem engedem felvenni a Lénát, csak ha ébren van vagy sír.
Senkinek. Nem engedem megbolygatni, nem és nem. Nem lesz úgy mint szegény Lilinél. Tök lelkiismeret furdalásom is van hogy a Lilinél nem voltam ilyen határozott.
Lili tündér, vannak dolgai figyelem felkeltés szempontjából, de a Léna felé mindig szeretettel fordul.